Fordulópont

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni önmagunkról, minden mással foglalkozunk, csak a saját állapotunkkal nem, aztán meg csak lesünk, mikor a szervezetünk mindenhova nagy piros felkiáltó jeleket rak, hogy most mi is van?

Aztán még egy darabig ignoráljuk a tüneteinket, feliratunk magunknak néhány gyógyszert álmatlanságra, emésztési problémákra, ingerültségre, egyszóval mindent a szőnyeg alá söprünk, mert hát ezek ilyen általános problémák, amikkel mindenki küzd, ergo minek foglalkozni vele, jó az úgy. Majd később, amikor ezek miatt - mert persze ignoráltuk az ezzel kapcsolatos figyelmeztetéseket, hogy tulajdonképpen az előbbi dolgokkal alapoztuk meg állapotunkat - hiánybetegségek alakulnak ki, és összeomlik a rendszer...

Csak állunk és nézünk, meg további gyógyszerekkel próbálunk enyhíteni tüneteinken, és gondolkozás nélkül várjuk a csodát, de továbbra sem mozdítanánk meg egy botot se a saját ügyünk érdekében, mert még mindig nem esett le, hogy mi magunk okoztuk problémáinkat az életvitelünkkel, és a testünk kétségbeesetten próbál jelezni, hogy figyeljünk az ő jelzéseire.

És itt jövünk mi, illetve leginkább Te a képbe, mert az, hogy itt vagy, azt jelenti, hogy végre elkezdtél figyelni, és felismerted, hogy rajtad múlik minden, ami rólad szól, és változtatás nélkül nem lesz változás sem.